„A kémlelőnyílásokból láttam a felhőket és azok könnyed árnyékait, melyek a kedves, de oly’ távoli Földre vetültek. Majd az égre pillantva felébredt bennem a kolhoztag fia: a kozmosz fekete és tele van csillagokkal mintha csak egy frissen bevetett mezőt látnék. Boldog voltam, mégis félelem bujkált…