Oroszország 1917 után gyökeresen megváltozott: megtörtént a szekularizáció, az oktatási reformoknak köszönhetően tömegessé vált az írni-olvasni tudás (a cári Oroszországban a lakosság többsége analfabéta volt), kibontakozott az indusztrializáció, jelentősen megnövekedett a városi népesség aránya.

Kétségtelen tehát, hogy rövid idő alatt jelentős modernizáció zajlott le a Szovjetunióban. Ezen új idők hangulatát fejezi ki Jurij Pimenov (1903-1977) festménye, az „Új Moszkva” (1937), amely a kor egyfajta szimbólumának is tekinthető. 

A képen egy fiatal, nyitott autót vezető nő látható Moszkva egyik főutcáján. Ez a Moszkva már nem a „negyvenszer negyven templom városa”, a hagymakupolás, ortodox , hanem egy új, fiatal állam fővárosa új, égbenyúló házakkal, fiatalokkal. A képen egy széles út nyílik meg előttünk, tavaszi eső áztatta utca, a modern nagyváros attribútumaival. A néző szinte résztvevőként érezheti magát. A nagy városban nyitott kocsiját magabiztosan előre vezető nő a ’30-as évek naiv reményeinek szimbóluma is lehet.