A Levada 2020 márciusában reprezentatív felmérést készített arról, hogy miként vélekednek az oroszországiak az 1990-es évekről. A megkérdezettek 19 %-a szerint az 1990-es évek inkább jó volt, mint rossz, a lakosság többsége, 62 %-a éppen az ellenkező véleményen van. A fiatalok körében azonban jobb az 1990-es évek emlékezete, mint az átlag (24 % a pozitív, 53 % a negatív oldalon).

Ha megnézzük az egyes mutatókat, érdekes módon a megkérdezettek szerint ma nagyobb a szabadság Oroszországban, mint az 1990-es években volt, viszont akkor a szociális garanciák voltak erősebbek. Az emberek szerint ma szabadabban lehet beszélni, mint az 1990-es években, viszont nehezebb például orvosi képzést szerezni, eltartani a családot vagy ingatlant vásárolni.

„A kémlelőnyílásokból láttam a felhőket és azok könnyed árnyékait, melyek a kedves, de oly’ távoli Földre vetültek. Majd az égre pillantva felébredt bennem a kolhoztag fia: a kozmosz fekete és tele van csillagokkal mintha csak egy frissen bevetett mezőt látnék. Boldog voltam, mégis félelem bujkált bennem, amikor arra gondoltam, hogy éppen rám bízták ezt az űrszerkezetet, egy felbecsülhetetlen értékű kincset, ami népem annyi fáradtságos munkájának és nagyszerű teljesítményének az eredménye” – maga az ünnepelt Gagarin mesélte el a fenti szavakkal űrutazását, a világtörténelem egyik legnagyszerűbb pillanatát. Az őt körülvevő siker és érzelmek az emberiség egyik örök érvényű hősévé, a korszak meghatározó kulturális ikonjává emelték a fiatal pilótát.

Pontosan reggel 9 óra 7 perckor startolt az akkor még hermetikusan elzárt Bajkonurból, a szovjet űrprogram titkos bázisáról. Az őt szállító űrhajó a Vosztok nevet kapta, éppen a glóbuszt keletről megvilágosító fény után. A szovjet fővárosban még április 12-én is havazott. Azon az ötvenkét évvel ezelőtti napon a moszkvai rádió majd’ 25 percet várt a fellövés után, hogy beolvassa a KGB által előkészített három jelentés egyikét. A végül az éterbe jutó kommüniké mellett a másik kettő a misszió kudarcára, egy esetleges tragédiára vonatkozott volna.

Hadzipanajisz egyik hazájáért sem játszhatott

Kevés olyan sportolóról tudunk, akit (legalább) két ország is sajátjának tekint, de igazából egyik hazáját sem képviselhette rangos eseményeken. Minden idők talán legjobb görög futballistája ezen szűk „elit” tagja, hiszen szovjet és görög gyökerei ellenére sem a hellén, sem a szovjet nemzeti tizenegyben nem jutott, nem juthatott szóhoz. 

Hazatérhetnek őseik földjére a jelenleg a Közel-Keleten (Szíriában élő) cserkeszek, akiknek az ősei még a 18-19. században menekültek el az Orosz Birodalomból.

Jelenleg 115 szíriai cserkesz (adige) visszatérési ügye van folyamatban Oroszországba. A Kabard-Balkár Köztársaság vezetője, Arszen Kanokov a köztársaság parlamentjének nevében Dmitrij Medvegyev orosz elnökhöz fordult azzal a kéréssel, tegyék lehetővé a cserkesz utódok hazatelepülését, és az állam adjon támogatást a hazajövők számára.

Az elmúlt években egyébként mintegy kétezer cserkesz települt haza a Közel-Keletről Oroszországba. Az orosz Wikipédia szerint a zavargásokkal sújtott Szíriában mintegy 80-160 ezer cserkesz él jelenleg.

Publikálásra kerültek a 2011-es lettországi népszámlálás eredményei. Ezek szerint Lettország népessége erőteljesen, 13%-al csökkent 2000 és 2011 között. A lakosság száma 2,337 ezer főről 2,068 millióra apadt 11 év alatt (1989-ben még 2,667 millió volt Lettország népessége).

A regnum.ru portál szokásos, Magyarországról szóló „jelentésében” érdekes interpretáció olvasható a Budapest és Brüsszel közti konfliktusról, amiből az alábbiakban idézünk (tekintettel az ügy összeurópai fontosságára).

Birtokunkba került a Trubin-jelentés

Hála Algirdas Paleckis litván politológusnak, megkaptuk  N. Sz. Trubin szovjet főügyész a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának írt jelentését az 1991. január 12-én és 13-án Vilniusban történt vérengzésről. A dokumentum 1991. május 28-án keletkezett (orosz nyelven). Ezen jelentés, illetve szemtanúk vallomásai alapján állítja a szavai miatt perbe fogott Algirdas Paleckis, hogy a vilniusi TV toronynál történt vérengzést valójában a litván kormány provokátorai robbantották ki. Vilnius célja az volt, hogy halottak és ártatlan áldozatok felmutatásával – akiknek az élete Moszkva rovására írható – elnyerje a világ szimpátiáját és támogatását a litván függetlenség ügye mellett és diszkreditálja a szovjet vezetést. 
Trubin jelentése elfogult, abban az értelemben, hogy a Szovjetunió egységét tekinti a törvényes alapnak, a litván függetlenségpártiak tevékenységét pedig elítéli. 

Az orosz vezérkar rangidőse

2011 júliusában töltötte be századik életévét Szergej Leonyidovics Szokolov, a Szovjetunió marsallja, egykori védelmi miniszter, a Nagy Honvédő Háború veteránja.

Szokolov 1911. július elsején született a cári Oroszországban, a Krím-félszigeten fekvő Jevpatorija városában. Az 1918-as forradalom után a család a Transzszibériai vasút melletti Kotyelnyics városába költözött az egykori Vjatkai Kormányzóság földjére, a mai Kirovi terültre. 1932-1934 között végezte első katonai iskoláit, s egyben be is lépett a Vörös Hadseregbe.

Oroszország és Norvégia 44 év után pontot tett az arktiszi határvitára. Igazi határról természetesen nehéz beszélni, hiszen tengeri övezetről lévén szó, még így is komplikált azok bemérése. De a megegyezésnek hála 175.000 négyzetkilométer terület nyílik meg a nyersanyagkutatók előtt, amely a legoptimálisabb becslések szerint 6.8 milliárd tonna kőolajat és földgázt tartalmaz. Az egész Barents-tenger szénhidrogén tartaléka megközelítőleg 30 milliárd tonna, amely a világ part menti, úgynevezett „self”-en található szénhidrogén készleteinek mintegy 25 százaléka.

Munkács a magyar történelem nevezetes városa az Alföld és a Kárpátok találkozásánál, a történelmi Bereg vármegyében. A kiváló magyar statisztikus, Fényes Elek által összeállított leírás szerint az 1830-as években Munkács lakossága mindösszesen 4000 fő volt. Fényes szerint Munkács “magyar-orosz (értsd: ruszin)-német” város volt nemzetiségi összetételét illetően, vallásilag pedig görögkatolikus többségű, jelentős katolikus, református, és zsidó lakosság mellett.

Ők nem vetkőznek Putyinért

Ők is jó nők, de azért léptek színre, hogy az orosz társadalomban egyre növekvő maszkulizmus ellen tiltakozzanak, egyetlen igazi ellenfelüket pedig Vlagyimir Putyinnak hívják. Néhány nappal a gyönyörű lányokból álló Putyin-párti hadsereg feltűnés után, akik bevallottan a kormányfőt akarják megvédeni az igaztalan kritikáktól, így aztán vetkőzni is hajlandóak érte, a weben megjelent a rivális tábor, a Putyin-ellenes feminista armada. Az orosz közösségi hálón, a Vkontaktyén, létrehozott csoporthoz jelenleg nagyjából 2000 felhasználó tartozik. Mindannyiukat idegesíti a gyorsan terjedő hímsovinizmus, és belefáradtak az országot fojtogató szexista torz elhajlásokba.

Idén július 22-én, azon a napon, amikor a Putyin-párti riválisok Moszkvában tüntetést szerveztek, hogy új tagokat toborozzanak csapataikhoz, a feminista egységek találkozón vettek részt, és elítélték a vetkőzős lányok kezdeményezését. „Oroszország, Putyin és cumik” – harci kiáltásukkal ki is adták minden bosszúságukat. Egy másik szlogenjük: „Egy iPadért mindent ledobok” – a volt államfőt támogatók által beígért díjra utalt. Ugyanis a Putyinért vetkőzők éppen egy iPadet ajánlottak fel annak a lánynak, aki a legjobb amatőr videót forgatja a miniszterelnök tiszteletére. A kiírás szerint a pályaműveknek egyszerre kell eredetinek és szexinek lenniük.

Azam Aszlanov üzbég olajmilliárdos 33 éves fia, Amon Krímben (Alustában) tartott esküvőjén lépett fel Jennifer Lopez amerikai énekesnő a hétvégén. Az esküvőt egy ukrán oligarcha panziójában tartották, mintegy 500 fő részvételével. Azok számára, akik helikopterrel érkeztek az eskövőre, egy külön helikopterleszállópályát is kialakítottak.

 1990. február 12-én vér folyt Dusanbe utcáin. A tadzsik fővárosban a tüntetők és a rendőri erők összecsapásai következtében több ember meghalt, több százan megsebesültek. A dusanbei zavargássorozat egy sorba illeszkedik a felbomló Szovjetunió más városaiban zajlott véres megmozdulásokkal (Tbiliszi – 1989 április, Baku 1990 – január, Vilnius 1991 január), ám abban különbözik tőlük, hogy egy véres polgárháború nyitányának bizonyult.

Szerzs Szargszján elnök nemrég kitüntette a 2003-ban minden idők legjobb örmény futballistájává választott Horen Oganeszjánt (1955), az Ararat Jereván élő legendáját, harmincnégyszeres szovjet válogatott támadó középpályást.

Чёрный русский - egy pohárnyi Oroszország: menta és kávé között félúton

Velence mindig is különös jelentőséggel bírt az oroszok számára, legyen szó nagyvilági találkozásokról vagy éppen hivatalos látogatásokról. Napjaink egyik legkedveltebb koktélja a lagúnák városában a kiváló Mojito mellett, a Black Russian. A szóban forgó italt 1949-ben keverték ki először Brüsszelben a Hotel Metropole bárjában, ahol Gustave Tops valami igazán különleges nedűvel akarta meglepni az amerikai nagykövetet, Perle Mestát (1889-1975). A michigani származású Mesta rajongott a vodkáért, de a hidegháború éveiben igyekezett titkolni a keleti szuperhatalom „legfőbb” exportterméke iránt érzett olthatatlan szenvedélyét.

Az 1881-es magyarországi népszámlálás szerint Ungvár – a relatív ruszin (rutén) többségű Ung megye székhelye – lakossága mindössze 11 ezer fő volt. Ungvár ekkor még egyértelműen magyarajkú város volt, a népesség 72 %-a magyar volt, s a település legnagyobb kisebbségét sem a ruszinok, hanem a „tótok”, azaz szlovákok alkották (14 %). Ungváron ekkor még alig 200 ruszin élt. 

A mai értelemben vett Kárpátalja csak az első világháború után alakult ki, azt követően, hogy a több mint ezer évig magyar fennhatóság alatt lévő Északkelet-Kárpátokat és környékét elcsatolták Magyarországtól. A Magyarország számára katasztrofális trianoni békeszerződés értelmében Budapest elveszítette nemcsak a főként ruszinok által lakott Északkelet-Kárpátokat, de a színmagyar Bereg jelentős is részét a magyar Alföld északkeleti sávjában, valamint az akkor még főként magyarlakta Ungvár, Munkács, Beregszász városokat.

Lezginka lesz a gólöröm?

Az Ausztriában edőtáborozó Anzsi Mahacskala csapatához látogatott Muhamdnur Szultanov ismert lezginka táncos, aki a dagesztáni csapat játékosait a jellegzetes kaukázusi tánc, a lezginka elsajátítására tanította. A mester háromféle lezginka-variációt is megtanított, amelyek akár gólöröm esetén is megmutathatók lesznek.

Az elfelejtett szovjet űrsikló

Az Atlantis űrrepülőgép utolsó startja apropóján számos cikk jelent meg az űrverseny egyik legszebb eszközéről és utolsó – be nem teljesedett - fejezetéről. A kép azonban a szovjet vetélytárs, a Burán történetének bemutatásával teljes. A grandiózus projekt bő két évvel még túl is élte a Szovjetunió összeomlását, „csak” 1993-ban állították le végleg. A világbirodalom bukását elősegítő pénztelenség közepette egyszerűen nem tudták tovább finanszírozni a szovjet-orosz űrkutatás addigi legdrágább fejlesztéseit. Sőt, egyesek szerint a hidegháborút a Kreml utolsó nagy kozmoszbéli vállalkozása, a Burán és az Enyergija fejlesztési költségei döntötték el végleg, Washington javára.

Az amerikai űrsikló-programra adott szovjet válasz előkészületei már 1974 elkezdődtek. Ugyanakkor 1981-ben, a Columbia első indításnak pillanatában az Enyergija hordozórakéta és a Burán még csak tervek szintjén léztek, így, jobb híján, a Space Shuttle egyedüli „alternatívájaként” az 1965-ben útjára indított, de hamar parkolópályára tett BOR-Szpiral-program szolgálhatott. (Az űrrepülőgépet egy 6 Mach sebességig gyorsuló repülőgépen szállították volna nagy magasságba, ahol a Szpiral egy gyorsítórakétával tovább emelkedett volna. A gép prototípusa elkészült ugyan, és több légköri próbarepülést végeztek vele, a BOR-Szpiral-programot 1972-ben mégis felfüggesztették.)

A nemrég elhunyt Habsburg Ottó, az utolsó magyar király, IV. Károly fia, mögött páratlanul gazdag és érdekes életút állt, az egyik legmegbecsültebb személyiségnek tartották Magyarországon (neve szóba került köztársasági elnökként is). Közismert volt Habsburg Ottó szeretete Magyarország iránt, de az talán kevésbé köztudott, hogy milyen mély ellenszenvvel viseltetett a pravoszláv népekkel, mindenekelőtt az oroszokkal és a szerbekkel szemben. Habsburg Ottó világfelfogásában éles különbséget tett a nyugati kereszténység (mindenekelőtt a római katolicizmus) és az ortodox világ között. Ebben a világlátásban a „civilizált európai” ellenképe ortodox oldalon a „barbár orosz" (vagy szerb). Egyfajta tradicionális világlátásról van szó, ezért is tartjuk fontosnak, érdekesnek ismertetését.
Az alábbiakban az 1992-ben megjelent „Európáért” c. riportkötet Oroszországot és az ortodox világot érintő megnyilatkozásaiból idézünk. Az interjúkat Haas György készítette.
Bár Habsburg Ottó elismerését fejezte ki az orosz nép kvalitásait illetően:

„az oroszokban nagy ilyen-olyan kapacitás van. Elvégre eszes nép, kitűnő tudósaik, jó íróik vannak…”,

az orosz államiságról már korántsem alkotott ilyen jó véleményt.